A Magas-Tátra egyik legismertebb és legkedveltebb csúcsa a Lomnici-csúcs (2632 m). A környéke felé magasan emelkedő három oldalú piramisra emlékeztető csúcsról három gerinc ágazik ki.
Északnyugati irányba a Fecske-tornyon (Pyný tít) a gerinc többi csúcsán és a Téry-horhoson (Baranie sedlo) keresztül a szárnyvonulat csatlakozik a Magas-Tátra főgerincéhez. Északkelet irányba elágazó gerinc a Késmárki-csúcsra (Kemarský tít) illetve a Weber-csúcsra (Malý Kemarský tít) vezet, délre és délkeletre a Lomnici-nyereg (Lomnické sedlo) és a Lomnici-gerinc (Lomnicky hrebeň) található. Hajdan Nagyapónak nevezték, a szepesiek a Tátra legmagasabb csúcsának tartották. A XVIII. században a késmárki Fábry család négy nemzedéken keresztül az északi hegyoldalon malachitot és ezüstöt bányászott abban a reményben, hogy aranyat találnak. Fábry Jakab 1760-1790 körül a Réz-padról (Medené lávky) egészen a Lomnici-csúcs közvetlen közelségébe jutott és a családja valószínűleg felfedezte a Lomnici-csúcstól vezető a Lomnici-nyergen át vezető utat a Kő-pataki-völgybe (Skalnatá dolina). A déli oldalt akkoriban már a környező falvak vadászai is ismerték.
A csúcs első ismert megmászója 1793-ban az angol Robert Townson, a Kis-Tarpataki-völgyből (Malá Studená dolina) indult. Barométeres mérés alapján majdnem pontosan állapította meg a csúcs magasságát (2633 m). A téli mászások 1891-től ismertek. 1940-től Tátralomnicból (Tatranská Lomnica) drótkötélpálya segítségével lehet megközelíteni, így a leglátogatottabb tátrai csúccsá vált. A drótkötélpálya végállomása a csúcson egybeépült az asztronómiai és meteorológiai intézet épületével. 1957-ben egy televízió átjátszó adót építettek és 1965-ben pedig magasfeszültségű elektromos vezetéket vezettek fel a csúcsra a Kő-pataki völgyből.
